Az éjjel kiégve,
Utolsó cseppet kimérve.
Egy túlfeszített húron,
nótámat elhúzom.
Ritmusát járja,
az éjjeli járat.
A járhatatlan úton,
ezer kósza fény futkos.
Fokozván a víziót,
szememet kinyitom,
és az ablakon át
a fények szememet mossák.
Kés?re jár…
A nóta meg nem áll.
az utolsó csepp kitart,
míg a szemem fényt sirat.
De mind csóva,
szaladnak tova.
A fényét keresi szemem,
egy másik szemben,
ahol utolsó csepp csillan,
miel?tt elt?nne, villan.
Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 10:43 :: Tatár Boglárka