A szó sodródik átoktól imáig,
s míg látásmódot végletekig tágít,
lelki homályba is bevilágít.
Kötegelt érzés nyalábhalmában
csak elfásodott érzelem és vágy van,
nem nyitottan, de magába zártan.
Hullámvonzalmak cikáznak az éjben,
átkúszva rajtunk, földön, mindenségen,
s úrrá lesznek a kavargó léten.
Állandóságot keresünk, s hiába,
foszló id?nek forgácsolt szilánkja
gy?lik mögöttünk, a volt-élet-zsákba.
Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 10:44 :: Bonifert Ádám