Zajos id?ben,
zavaros térben,
nem felém, t?lem
halad a jelen,
út mellett, szélen
gyenge, er?tlen
módon jár, sután
a történelem.
Mennyi gyengeség,
olvadt eszmények,
sz?nek rossz mesét,
neked és nekem,
foszlik a lényeg,
korhadó igék
között elkószál
a történelem.
?si örökség
silány ?rz?i,
tékozolt múlt és
kuszált jelen,
ingovány-jöv?
víziójától
lúdb?rözik a
történelem.
Méltó sors helyén
leértékelt kor,
bilincsben jár a
rideg jelen,
pír ég az arcon,
s mint megkorbácsolt –
szégyelli magát
a történelem.
Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 10:44 :: Bonifert Ádám
