(meghallgatom)
Közöny
Kocsma falán csak firkált felirat,
mocskos pultnál a pohár csörög,
füstös félhomály, emberi szavak,
ajtóban gyermek sírva könyörög.
A féldeci csúszik az öntudat nő,
az emberi érzés tompul talán.
„Apuci kérlek, gyere már haza˝
piros betűkkel a kocsma falán.
Eriggy anyádhoz! Ki hívott téged?
De apuci kérlek, kenyérre kell!
Könny csordul az ártatlan arcon,
itt már ez senkit nem érdekel.
A záróra eljön, este van megint,
a hűvös szélben a józanodás.
A temető mellett vezet el útja,
kerítés mellett friss hantolás.
Virágot szed, asszonyának viszi,
még is csak egy hete temette el,
a sír mellett a gyermeke fekszik,
Ő is holtan —, de kit érdekel.
Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 10:43 :: Adminguru