Id?tlen volt a város. A nyár tombolt, a táj olyan volt, akár egy festmény. Ha nem lettek volna a luxusjachtok és a helyi öregek korhadó, halszagú bárkái a kiköt?ben, és nem lézengett volna a tömérdek turista hömpölyg? tömegként a parti sétányon, akkor éjjel, mikor a sétányról becsalogattak a sikátorok, melyek sötéten, felkavaróan tetszelegtek és a bennük honoló csönd a legmélyebb volt, az óváros szürke k?b?l emelt házainak falai között úgy hittem volna, nem is ma van, hanem a középkor évszázadainak egy röpke pillanatát élem át.
Macskaköves, csúszósra taposott utcácska kanyargott el?ttem titkokat sejtetve, melyek a múltban születtek, és a jöv?ben halnak majd ki a földr?l, mikor elbontják majd az óvárost. Éreztem, részese lehetek most ezeknek a mohás falakba meszelt, földbe ezer lábbal beletiport, ?si rejtelmeknek, melyeket már csak az ódon, fa ablaktáblák, a száz meg száz éves épületek hirdetnek. És a távoli zsivaj odahallatszó morajából beléptem az óváros leg?sibb falai közé, mint a régi vallás papjai különös isteneik szentélyeibe; és sziklaoltárok meg források derengtek fel lelki szemeim el?tt, és egy máskülönben tisztán cseng?, de az én emberi füleim által csak homályosan és szakadozottan érzékelt, földöntúli dallam. S eszméltem: a zene valódi volt, ott zengett a sikátorokban végig, az aprócska sziget másik partjáig, s onnan tovarebbent a tengeren. Heves vágyakozás támadt bennem a zeneszó iránt, mely vonzás szinte testi fájdalmat okozott, s ennek enyhítésre a sétány felé indultam, honnan a melódia szállt. A fekete, sz?k utcácskákról kiérni a kivilágított sétálóutca embersokaságába olyan volt, mint a néz?nek fellépni az el?adó kérésére a pódiumra, melyen kötelez? a szereplés. Egy nagyra duzzadt emberkoszorún belül szólott a dal, s a tarka összevisszaságon áttülekedve indián zenészeket pillantottam meg, s még az sem volt illúzióromboló, hogy el?ttük felfeslett, kopott kalap várta a pénzérméket, melyek s?r?n hulltak is belé. A három férfi mosolyogva állt valódi indián öltözékben, s arcukon talán hamisítatlan volt az átszellemültség és a lángoló ?szinteség. A különös hármas vezéralakjának szemébe tekintettem – csak egy futó pillantásnak szántam, de tiszta, egyenes, nyílt tekintete eltöltött, s áradt róla valami megfoghatatlan büszkeség: úgy állt ott, az ámuló tömeg közepén, mint egy pogány istenség, akit a természethez valami évezredes, ?si kötelék f?z, melyet az emberiség a fejl?dés, a civilizálódás során leoldott magáról, s így már nem érti a természet szívdobbanásait. Abban a szempárban új dimenziók nyíltak, végtelen mélységek, ismeretlen világok, melyeket ember nem tapasztalhat; a testében szív helyett túláradó energia lüktetett, mert talán ismert minden abisszuszt és minden olümposzt ezen, s ezen túl lév? világokon is, s bár az indián szeme ebb?l csak keveset tudott visszaadni, így is a titkok szelencéje volt. Éjsötét íriszében évezredek misztériája ?si módon leledzett, mely arról árulkodott – én legalábbis így hiszem -, hogy ez a hús-vér ember id?sebb volt már mindannyiunknál: századok ösztöneit, erejét, érzéseit szívta magába a zene által, mely végig ott áradt körülöttünk. Fölöttem a csillagot virágzó égboltozat, alattam a tenger, köröttem az ordító nyár. A dallam úgy emelkedett a felh?k közé, mintha az örök szabadság lég-istenasszonyával kívánna csókot váltani. A hangok áttörték a zajt, és ráborultak a városra; az emberiség ?seredete átsejlett a számítógépek, atomfegyverek, új istenek ködén, szétnyílt a háborúk és gyárak ontotta füstfüggöny, s felderengett az ?shit.
Az emberek tódultak ki és be a különböz? szórakozóhelyekre és utcai éttermekbe, néhányan megálltak mellettünk, mások a jachtokat bámulták. Elhatároztam, hogy másnap is keresem majd az indián népzenészeket, és minden nap, míg ott vagyok, de nem találtam ?ket, csak egy éjszakán maradtak – gondolom, hogy más városokba is eljussanak a turistaszezon ideje alatt. Mégis, számomra nem vont le a zene értékéb?l, hogy pénzkereseti forrásként használták; csak a zene számít. Nem láttam ?ket többé. A dallam egyszeri és utánozhatatlan volt, egyszer sem sikerült felidéznem. Elvitték magukkal.
Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 09:39 :: Kováts Eszter
