(meghallgatom)
bontsátok vissza a kéményeket
téglánként
rendre
hogy sápadt éjeken
remegve
annyi bús kopjafa
ne legyen jel
kuporgó házak felett
tátongó kürt?k mélyén ha
pislákol még parázs
köszöntse a rokont
a fakó csillagot
mint apró ministráns
ha tekintetén feszül a kereszt
a fekete sípok
síró lelkek gyanánt
a ravatal el?tt
fogják be az éjszakát
s ha mind az égre néz már
a könyörgés
és csipkés kend?t öltöttek a fellegek
ragyásan hulljon alá a részvét
kéregessetek
bontsátok vissza versemet is
mint csikorgó szélkakas
tépjétek sorát
sorsát
minden szavát
hogy simuljanak álszent
a szélhez
kövessék sikolyát
fedkövét mindahányt
zárszavát mindahányt
helyezzétek majd
ha eljön az id?
sóhajt feledt mellemre
Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 10:43 :: Adminguru