Gőggel néz le ránk,
apró porszemekre,
a halhatatlan test,
halandó emberekre.
Nem ismer kínt,
sem kegyelmet,
ilyennek született:
csodásnak s hidegnek.
Senki nem éri el,
hiába nyújtja karját,
felleg mögé bújik,
hogy ne láthasd arcát.
Nem mutat utat,
ha megharagítod.
Vigyázz! – ha elhagy,
többé nem láthatod!
szerkesztette: Verő László – 2006. december 28., csütörtök, 22:23
Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 10:44 :: P. Tóth Irén