Ezt a verset Maróti Györgynek küldöm sok szeretettel, amiért annyira kedves és mindig segít nekem (nekünk).*
Magam, magam, magam,
egy fogadóban, távol-
alszik a fogadós,
pusztaság mindenhol,
magam, magam, magam…
Esik, esik, esik,
inni kéne mostan-
s hallgatni a semmit,
melankólikusan.
Esik, esik, esik…
Senki, senki, senki,
jobb is így már nekem-
s annyi idő óta
nem fogja a kezem
senki, senki, senki…
Fázom, fázom, fázom…
minden gúnyos kacaj
maradjon meg nektek-
késő az éjszaka,
fázom, fázom, fázom…
Soha, soha, soha,
régi tévedések
nem hívnak már vissza-
álmaim deresek,
soha, soha, soha…
Magam, magam, magam,
inni kéne mostan-
hallod? eső koppan
melankólikusan.
Magam, magam, magam…
Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 10:44 :: P. Tóth Irén