P. Tóth Irén : Lehajtott fejjel

Ezt a verset Lucian Blaga írta. Én megpróbáltam lefordítani.

 

Akarok lenni,

s vagyok még egy percet.

Testvérem a szél

meghalt valahol a réten.

 

Egyre vérzik az ősz

öreg lépteinken.

Hoszzú árnyak közül

létem elhessentem.

 

Valami vég felé

szállt a repülés.

Lobbanó gyertyaként

egy fa elveszti életét.

 

Gondolatom, szavam

kút fölé hajol.

Az ég kinyitja szemét

a földben valahol.

 

Cap aplecat

 

Ma indemn sa fiu

si o clipa mai sint.

Undeva pe cimp

a murit fratele vint.

 

Toamna singereaza

peste un mers batrin .

Printre umbre prelungi

rostul mi-amin.

 

Spre nu stiu ce sfirsit

un zbor s-a intins.

Cu pilpiit de sfesnic

un copac s-a stins.

 

In fintina mi-aplec

gind si cuvint.

Ceru-si deschide

un ochi pe pamint.

Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 10:43 :: P. Tóth Irén
Szerző P. Tóth Irén 199 Írás
Én Szemeim - csukott ablakok, pilláim - leeresztett függöny. Füleim - süketté lett falak, életem - csendbe burkolt börtön. Nem mondhatom el senkinek a titkot... Ne tudjon rólam senki, semmit. Született, élt, meghalt - talán csak ennyit.