Óracsörgésre ébredem
fáradtan,
összetörve,
ólomsúlyoktól nehezülve
lassan nyitom ki szemeim.
De sötét van még idebenn!
Az ablakból
csak szürkeség
árad felém szemlesütve,
szememre teszem tenyerem.
Elküldöm az álmokat,
szépeket,
és rosszakat,
hallom a reggel lépteit,
a kintről szűrődő zajokat.
Nem gyújtok még fényeket,
pihenjenek
amíg lehet,
legyen kint bármilyen sötét,
nem halnak meg a reggelek.
Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 10:43 :: P. Tóth Irén