P. Tóth Irén : Reggel

Óracsörgésre ébredem

fáradtan,

összetörve,

ólomsúlyoktól nehezülve

lassan nyitom ki szemeim.

 

De sötét van még idebenn!

Az ablakból

csak szürkeség

árad felém szemlesütve,

szememre teszem tenyerem.

 

Elküldöm az álmokat,

szépeket,

és rosszakat,

hallom a reggel lépteit,

a kintről szűrődő zajokat.

 

Nem gyújtok még fényeket,

pihenjenek

amíg lehet,

legyen kint bármilyen sötét,

nem halnak meg a reggelek.

Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 10:43 :: P. Tóth Irén
Szerző P. Tóth Irén 199 Írás
Én Szemeim - csukott ablakok, pilláim - leeresztett függöny. Füleim - süketté lett falak, életem - csendbe burkolt börtön. Nem mondhatom el senkinek a titkot... Ne tudjon rólam senki, semmit. Született, élt, meghalt - talán csak ennyit.