Nem is áll olyan távol mai értékvesztett világunktól ez a tragédia. Ez a közönyös és kifacsarodott helyzet, az egymás iránt érzett közömbösség valóban ideáig vezethet? Talán.
Kováts Eszter prózája eléggé valós körülményeket tár fel. Egy függ?ség kialakulása, a gy?zelem mámora, a határok és mértékek összekeverése mindenkiben benne lapul. Lehet, észre sem vesszük, és máris függ?vé válunk (akár számítógép-függ?vé) és minderre csak akkor döbbenünk rá, ha már a környezetünk is másképpen viszonyul hozzánk, apró jeleket küld, átalakulnak az addigi viszonyaink, magunkba zárkózunk, vagy elzárkóznak t?lünk. Akár a kábítószer, a kártya és a különböz? szerencsejátékok is agyunkat verik bilincsbe, mint a novellában szerepl? négy barátnak is. Közöttük fokozatosan romlik meg a barátság, lassan ellenségeskedésé válik. Számomra úgy t?nik, egy megtörtént esetet dolgoz fel a Szerz?. Talán egy kicsit dramatikusabbá varázsolta a történetet a megdöbbentés kedvéért, de ez megtörténhetett. Mint egy felkiáltójel, úgy szól ki a következtetés ebb?l az írásból: nem tudjuk, milyen messzire mehetünk el, még akkor sem, ha józanul vagyunk képesek gondolkodni. Egy id? után kitolódnak a t?réshatárok, még egy lépés, amit meg tudunk tenni, még egy merész húzás és vége. Aztán elsiklanak a reális érzékek, és visszavonhatatlanul megtörténik valami.
Kováts Eszter gördülékeny és tanulságos története mindenképpen hatásos. Lehet, hogy csak egy sztori a sok közül, a tragédiákat és „kés? bánatokat” feldolgozó történetek közül, de mégis többet kíván elmondani, mert nem csupán az egyén elbukását vetíti elénk, hanem mások érzelmi kisiklását, a barátság és az ellenségeskedés közötti vékony elválasztó vonalat, amit egyszer lehet csak megsérteni. Azután valami véget ér. Valami új kezd?dik.
Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 09:39 :: Zatykó Zoltán
