Arany Tóth Katalin : Egyszer…

 

Egyszer, ha majd felszállok az Égbe

– ha leteszem a rám ruházott, földi terheket -,

akkora lesz boldogságom kertje,

hogy fénysugárból mindenkinek rózsát ültetek

 

Egyszer, ha majd ott lehetek végre,

és fénykarommal minden lelket átölelhetek,

bánatos szívetek közepébe

az angyalokkal, rózsáimból csokrot köttetek

 

Egyszer, ha majd megtehetem végre…

de most még itt a dolgom: küzdök (élek!) Veletek

Fény helyett hát szóból szövök Néktek,

egy égig ér?, csodatév?, varázs-sz?nyeget

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 09:47 :: Arany Tóth Katalin
Szerző Arany Tóth Katalin 46 Írás
"Csak légy aki vagy, és beszélj a szíved mélyéről- ennél többet senki se tehet." (Hubert. H. Humphrey)