És másnap, reggelre virradóra, Csillag elment…
Már tizenhét éves
lettél, és e korba'
te sem vagy már képes
jó néhány dologra,
hallásod megromlott,
látásod sem régi,
ízes, finom csontot
orrod már nem érzi,
nem is tudsz már futni,
csak lépsz, kissé sután –
a szívem szakad, de
menj el, kiskutyám!
Könnyes lesz a szemem,
hogyha most rád nézek,
elmúlt az a régi
kedves "kutyaélet",
elveszett az er?d,
messze hangzó hangod,
kalandot, csatákat,
régen nem hajszolod,
csak heversz, fáradtan,
s átnézel sok szukán –
a szívem szakad, de
menj el, kiskutyám!
Szemedben a h?ség
még mindig ott csillog,
hogyha nagy nehezen
a pillád kinyitod,
kezemet megnyalod,
ha megsimogatlak,
de ez már nem a "rég",
közeleg az a vég –
magamban siratlak.
Indulni kell, látod,
régi társak után,
várnak rád valahol
a nagy égi pusztán,
Füli s a többiek –
soha nem feledlek,
de ez jobb lesz neked –
menj el, kiskutyám!
menj el, kiskutyám!
És Csillag másnapra elment….
Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 09:47 :: Bonifert Ádám
