Már nem adhatok semmit neked,
Se féltést, se szerelmet, se álmokat,
Szavaid ?szintétlenné váltak, érzem,
Csak a csend öleli körül nyakamat.
Két szó és halkan távozom,
Betölthetelen ürességgé vált a hiány,
Hajóm indul messzi vizeket rovón,
Billenti vastestét haragvó orkán.
Én állok a korlátba kapaszkodva,
Nézem az egyre távolodó partot,
Tudom, többé nem térek vissza,
T?nt jelenemb?l múltamba tartok.
2005. 03. 04.
Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 09:47 :: Ecsedi Éva