Kováts Péter : Téli reggel

Amikor még reggel a dér öltöztetett fel mindent.

Állnak a fák borzasfehéren,
Tüllruhájuk megremeg a szélben,
Mint sz?z leányok, dermedten várják,
Nászuk el?tt, a Tél szerelmes csókját.

 

 

Ködkígyó tekereg lustán,
A Duna csillogó szürkés habján,
S a hullámokkal a ködpikkelyek,
Erotikus, buja táncot lejtenek.

 

 

Kövér hollócsapat peckesen tipeg,
Mint fekete szmokingos nászsereg
Kár, mondják a hollók, mert tudják
E gyönyör? nászt a fák mind átalusszák.

Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 09:47 :: Kováts Péter
Szerző Kováts Péter 70 Írás
Kedves Barátaim.Soha nem vallottam magam költőnek, nem is volt rá kéztetésem, hogy "megtanuljam" a versirást. Nem is irok verset úgy, hogy " most én verset írok" erről vagy arról.A vers megszületik bennem s én csak lejegyzem ami kibukik a tollam alól. Nem nekem kell eldönteni, hogy ez irodalom-e vagy csak firkálmány eldönteni Nektek olvasóknak kell, meg az időnek ami vagy feledésbe taszítja vagy életben tartja öket.