P. Tóth Irén : A viharhoz

Tombolj, vihar, mindegy már nekünk,

büntess bátran, légy kemény velünk!

Ahány csapás, mind e Földre ér,

minek ide háború és vér?

 

Tombolj, vihar, vidd magaddal mindazt

mit életen át az ember elronthat!

Vigyél palotát, király termetű fákat,

csavard, röpítsd, utadba nem állhat!

 

Söpörj ki mindent, mi gonosz e világon:

gyűlölet, háború, betegség és átok!

Vigyél magaddal mindent, mi elválaszt minket:

faj, eredet, vallás, jól megfér idebent.

 

S ha már minden oda, és semmink se nincsen,

akkor kérlek, vígy magaddal minket.

Keress nekünk egy szebb és jobb világot,

hol az emberiség áldás, és nem átok!

Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 09:48 :: P. Tóth Irén
Szerző P. Tóth Irén 199 Írás
Én Szemeim - csukott ablakok, pilláim - leeresztett függöny. Füleim - süketté lett falak, életem - csendbe burkolt börtön. Nem mondhatom el senkinek a titkot... Ne tudjon rólam senki, semmit. Született, élt, meghalt - talán csak ennyit.