Mintha búcsúzna a Tél!
Vagy nem is járt errefelé?
Eltévedt tán puha fellegekben,
szél fújta tova, fagyos tengerekre?
Károgó varjak a néma fákon,
kopasz ágon fekete virágok.
Ha felröppennek, fekete az ég,
s visszhangozzák sötét énekét.
Eljön majd a csend, ha felragyog a Nap,
rügyek, félve mutatják arcukat.
De egyszer üt az óra és fizetni kell:
természetet, s embert
az Idő számoltat el!
Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 09:47 :: P. Tóth Irén