P. Tóth Irén : Sorsok

Hol szükség van és kell a kell,

hova jó szó sosem jut el,

hol az élet szükséges rossz,

hol az ember bútól gonosz,

hol a gyermek nem kell, csak van,

mosolyt nem lát, csak álmaiban,

hol a kéz üt, nem símogat,

nem küld az ég napsugarat,

ott könnyben gazdag minden sarok,

jönnek-mennek vad viharok.

Kínzott lelkek menekülnek,

mennek, mennek, elmerülnek,

imát rebeg reszkető száj:

Uram, segíts! Lesz vége már?

Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 09:48 :: P. Tóth Irén
Szerző P. Tóth Irén 199 Írás
Én Szemeim - csukott ablakok, pilláim - leeresztett függöny. Füleim - süketté lett falak, életem - csendbe burkolt börtön. Nem mondhatom el senkinek a titkot... Ne tudjon rólam senki, semmit. Született, élt, meghalt - talán csak ennyit.