Belém taposott az erdő,
szilánkokat lövellt testembe,
sziklás rögökkel hajigált
kiszakadt gyökerek alól,
zuzmók szövetével kötözte meg kezeimet.
Belém fagyott a hörgés.
Kapillárisaim lángpatakjai
fényt sugároztak az aurámba,
és beragyogták az erdőt.
Azóta minden izmomban szótlanul feszül
az üvöltő kereszt.
Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 11:11 :: Arany Ágnes