Arany Tóth Katalin : Magamban találtam Rád

Szótlanul pihen
most minden bennem
ébred? gondolat.
Nincs bennem harag,
sem csalódott percekbe
fojtott indulat.

 

 

 

Szótlanul pihen

most minden bennem

ébred? gondolat.

Nincs bennem harag,

sem csalódott percekbe

fojtott indulat.

Égre szállt a tikkadt

könnyekbe száradt

szomorúság – álom ez,

vagy valóság?

 

Hová t?nt a bánat

melynek terhét vittem?

Reményeim sóhaját,

én már régmúlt id?k

földszín? feledésébe

temettem – s talán

árvuló hitem is,

mely egykoron

még úgy bíztatott

(h?vöse, lelkemben csak

nyirkos árkokat hagyott)

 

Már tagadtam, hogy

ha gyengén is,

de még hiszem:

nem csak keresztem

nehezét viszem,

s hogy talán

lesz egyszer még

ringó bölcs?je is

az elfeledett jónak,

s hogy nem csak

vágyakat szövök

a hiányból, könny?

álomtakarónak

 

Ó, de azt nem hittem én,

hogy e lét, lehet még

ily könnyeden vigasztaló!

Teljességben áradva,

szavak nélkül is,

a végtelenbe szárnyaló…

 

Távolodó rímek

intenek most búcsút:

el?ttem terül

megannyi bejáratlan,

ismeretlen, új út.

Szelíd mosollyá

húzódtak már

a tenyerembe

barázdált évek,

s felcsillannak

az elmosódni látszó,

gyengén pislákoló

fények.

 

Elhalkulnak szívemen

a nemrég még

hangosan zúgó

harsonák,

s békés csendet

ölelnek körém

a lombtalanul

szunnyadó fák

 

– magamban találtam Rád.

 

2007. február 17.

 

Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 11:11 :: Arany Tóth Katalin
Szerző Arany Tóth Katalin 46 Írás
"Csak légy aki vagy, és beszélj a szíved mélyéről- ennél többet senki se tehet." (Hubert. H. Humphrey)