Örökké irigyeltem Kinizsi Gézát. Már a neve miatt is. Még inkább azért, mert egzotikus életet élt. Mindig különös élményekbe keveredett, furcsa embereket ismert meg, fantasztikus utazásokat élt át – és mindezeken felül: ausztrál(iai) állampolgár volt. 1943-ban, Temesváron!
Gézáéknál a házmestert, képzeljék csak, Irán bácsinak hívták. Nem Iráknak, nem Szíria úrnak – Iránnak. A szomszédban nyári kerthelyiség m?ködött, kövér, fehérkép? tulajdonosa jól beszélt franciául, a Renault-m?vek veteránja volt, tizenhét évig „kint dolgozott", suttogva terjedt, hogy kommunista, mert azt hittük, minden francia munkás az. A kerthelyiségben tavasztól ?szig országos nev?, vak román klarinétos játszott, nevét a rádióból ismertük. A suliban egyedül Gézának volt segédmotoros kerékpárja, szívesen adta volna ide, de a mamája szigorúan megtiltotta neki. Húsvét el?tt nikkel, zsebóra formájú „priccel?" kölni-öntöz?t ajánlottam cserébe, ha mégis enged egy körre. Sóvárogva nézte az órát, de nem merte ideadni a bicajt.
Tizenöt éves korában a náluk lakó gyönyör? Maja beavatta az élet legfontosabb rejtelmeibe. Maja nagylány volt, barna, ferdeszem?, húsz éves, és attól kezdve Géza minden éjszaka beszökhetett hozzá. A szó legszorosabb értelmében fájt a szívem. Egyszer hozzájuk mentem a történelemkönyvemmel, kellett Gézának, mert elvesztette, és vittem Majának egy csokor margarétát. Unottan elfogadta, és elt?nt. Hozzáment egy hercegi eredet? pilótához.
Géza örökké azt ígérte, mindent elmesél nekem, minden Majáról és Majával, de tizenhat éves korában érte jött Sidneyb?l az apja, és soha többé nem láttam. Csak az ötven éves érettségi találkozónkon, pedig ? nem is velünk érettségizett. Szép, de rozzant öregember lett. Félrehívtam, mondtam neki, ötvenkét éve várom, hogy elmesélje, hogyan történt az ? feln?tté avatása Majával – erre a történetre vártam egy életen át – és ? zavartan nézett rám, és nem tudta, miféle Majáról beszélek.
Végre kapiskálni kezdte, és döcögve a nevetést?l bevallotta, hogy abból semmi sem igaz, csak nagyot mondott, felvágott, azért nem volt képes annak idején elmesélni semmit, mert fogalma sem volt, hogyan történik „az a dolog". Sidneyben lett csak férfi, a papája befizetett neki egy profi helyen, maximális tarifával, nagyon ügyes volt az a thaiföldi lány. De err?l sem mesél el semmit. Ingyen nem mesél, ? író. Azóta meggy?z?désem, hogy a segédmotoros kerékpárt is, amelyen annyit láttam robogni a temesvári Püspök úton, csak hazudta.
Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 09:48 :: Bodor Pál (Diurnus)
