Az öregasszony csak annyit lát az egész világból, amennyit az ablakból szabadon hagyott a barna, ócska bársonyfüggöny: arasznyi, függ?leges rést. Se rádiója, se televíziója, se telefonja. Csak a vén, korcs, kövér tacskó. Közeli rokona már régen nincs egy se, a távolabbiak közül egyet sem tart számon, talán nem is élnek már. Id?nként a szociális munkás, a n?vér meglátogatja, a kosztot rendesen kapja, testvériesen osztozik rajta a kutyával. A szekrény tetején kis ezüstkupában Laci hamvai.
Kilencvenkét éves, fél, hogy Isten végleg itt felejtette. Kapja rendesen a kis egyházi lapot, de nem lát már olvasni. 1993-ban volt utoljára kint az utcán; rezesbanda játszott, meghallotta, kiment.
Marosvásárhelyen érettségizett, a polgári leány f?gimnáziumban hetvenhárom éve. Amire halványan emlékszik, arról sem tudja egész biztosan, hogy a saját emléke, vagy olvasta valahol. Mert Laci haláláig, 1989-ig rendesen olvasott, újságot is, regényeket is. Nem volt képes rendet tartani az emlékezetében, összekeveredett, amit olvasott, és amit megélt. Nagyon rég elkezdte mesélni a n?vérnek, hogy milyen volt az élet Mexikóban, s az olyan furcsán nézett rá, hogy elbizonytalanodott, arra gondolt, hogy talán másnak az emlékei között turkál, talán csak olvasta valahol.
Egyik nap azonban hirtelen maga el?tt látta Tatár tanárn?t, a vártemplomnál állt, istentisztelet el?tt. Érezte, hogy ez egészen biztosan a saját emléke, ez Vásárhely, a református templom, Gárdoséktól jöttek éppen, ott volt Elza is, meg Bernády, a gyönyör?, barna feleségével, anyunak mutatta a Kultúrpalota színes terveit, s az óriási orgona rajzát, amelyet Németországból – vagy Bécsb?l? – rendelt meg. „Ez Európa második legnagyobb orgonája lesz!" -, és hallotta Apát, amint kicsit gúnyosan, nevetgélve mondja Bernádynak, aki polgármester vagy f?ispán volt, hogy „Te Gyuri, az adósok börtönében végzed, legalább a földgáz-kérdést ne bolygasd annyit, veszedelmes ügy…"
Furcsa ember volt Bernády, 38-ban temettük – motyogta, és megigazította a platinacsíkos gy?r?jét, amit t?le kapott, a násznagyától, pedig nem volt szokás, hogy a násznagy gy?r?t vegyen a menyasszonynak. „A nagy gesztusok bájos embere…" – hallotta Apa év?d?, meleg hangját, és elmosolyodott. Nagyon tetszett neki leánykorában Bernády. Az volt a férfi.
A n?vér talált rá, s meglepetten látta, mosollyal az arcán halt meg. A kutya a lábánál nyüszített.
Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 09:48 :: Adminguru
