A jeles Északrajna-Vesztfáliában norvég anyától és dán apától született srác korán árva maradt, és egy magyar család fogadta örökbe. A Ruhr-vidékre menekült erdélyiek voltak, vissza is tántorogtak Erdélyországba. A fiú feln?tten színész lett, kemény, okos, öblös hangú színész, utoljára egy filmben láttam Maja Morgensternnel és más nagyságokkal. Ide keveredett egy id?re Pestre, immár családosan.
Génjeiben furcsa rögzöttségeket hordozott, például ahogy sütött a nap, azonnal sütkérezett, nyáron aztán szakadatlanul, hiába magyaráztuk, hogy Jörg (mert Jörgnek született, ezt a nevet csak a sz?kebb családi kör ismerte) veszélybe sodorja magát ezzel az állandó napozással, az ördög vigye el a szokását – ebb?l akár b?rrák is lehet. Nem használt.
Napimádó volt a lelkem, s ha nem vigyázott a szájára, hozzá kissé székelyesen is beszélt a norvég-dán vér? fiú, de igen jó színész volt, s ha kellett, a legirodalmibb nyelvet is gyönyör?en beszélte. Történt pediglen, hogy reklámfilm próbafelvételre hívták. Remekül sikerült. Voltak ugyan aggályai, hogy rangos profi színész ne reklámozzon se izét, se micsodát – de már annyi az ellenpélda, hogy legyintett.
Otthon úgy tett, mintha panaszkodna: „Hát gyerekek, bizony nincs mit tenni, lehet, hogy fogpasztát, lehet, hogy gyulai kolbászt vagy valamilyen vitamint dicsérek legközelebb a nagynyilvánosság színe el?tt…" Jörgnek azonban rossz volt a megérzése meg a szégyenérzete.
Huszonnégy óra múlva a reklámszerkeszt? (vagy reklámrendez?) közölte vele: „Édes barátom! Nagyszer? színész vagy, jól is festesz, ragyogóan beszélsz, de sajnos, reklámhoz túl kreol vagy."
Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 09:48 :: Bodor Pál (Diurnus)
