üres fáradt összetört
életem romján ülök
merengek a múlton
sírok a jelenen
de nem remélek szép jöv?t
elmerülök s?lyedek
e rút világ posványán
repülnék szállnék
de nem lehet
ki porból vétetett
végül vissza hull a porba
s hiába hív az ég
ha beleszülettél
a szolgasorba
nem fogad be az ég
repülhetsz
szállhatsz lelhetsz
édes társat de eldob
a fönti nép
dölyfös gögjük
bánt majd
visszavágysz a földre
de nincs talaj
csak az ingovány
mi elrejt
s magába szív
az ?rület
mi volt a baj
ha nincs baj semmisem
csak sáros szárnyad
rejtenéd
de beleszülettél
a szolgasorba
tudod másoké az ég
gyermekkorba vágysz
hol minden szín tiéd
miért csábít az ég
csak sáros
szárnyad rejtsed
a porba
ne lássa meg az ég
ha beleszülettél
a szolgasorba
a világ nem lehet tiéd
Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 09:48 :: Dobó Erzsébet
