Süvit a zivatar odakinn,
itt benn csendre int
a fél? szeretet.
Nem rémit száz vihar ereje,
nem ér el a világ szemete –
karjaidban.
Nyughatatlan vágyam messze száll,
ölel? karod puha ágy.
Bíbor köd lassan rám borul,
vad vágyunk újra lángra gyúl –
lehull szívem bilincse.
Csengve szerelmes szavaktól
susog az este.
Felh?i közt az álmos hold
Figyel, – pár csillagot ledob –
Úgy nyújtózik el.
Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 09:48 :: Dobó Erzsébet