Babonaság és gyógyítás
A babonaság, és más népi hiedelem sok fejtörést, gondot okozott nem csak kezdő orvos koromban, de még ma is.
Fél éve dolgoztam egy kis faluban a Kis-Küküllő völgyében, és gyorsan megismertem az embereket, csak a református papot tudtam nehezen kiengesztelni, mert nem fogadtam el szívesen pénzt, és nem szerettem kártyázni. Ki is prédikált a templomban. A román pópával szívélyes viszony alakult ki köztünk, annak ellenére, hogy a mumpszos gyerek arcára tintával fölírta a gyógyító imádságot. Kérdeztem tőle, hiszi-e, hogy az ilyesmi használ? Erre azt válaszolta: „nem én kell higgyem!”
Két Jankó egy családban
Elzárt, elmaradott falvak vették körül a várost, ahol járványtanászként dolgoztam. A rokonházasságok, és a mértéktelen italfogyasztás meghozta az eredményt. Egyik ilyen faluban — akkor, jó néhány évtizeddel ezelőtt 2000 lelket számlált — tömeges tífuszoltást végeztünk. Jöttek is a mozgósítottak: felnőttek, gyerekek. Érkezett egy anyuka két gyermekével. Kérdezem, hogy hívják a kisebbet?
„Kirila Jankó” — jött a válasz.
Megkapta az oltást, és következett a nagyobb.
„Őt hogy hívják?”
„Kirila Jankó.”
„Őt is?”
„Igen.”
Nem nagyon értettem, miért. Azt mondta, mert szereti a Jankó nevet, az apját, nagyapját is így hívták.
„De hát hogy tudja megkülönböztetni őket akkor, ha ugyan az a nevük?” — érdeklődtem.
„Az egyik a kicsi Jankó, másik a nagy” — válaszolta, és még ő csodálkozott, hogy mit értetlenkedek.
Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 09:48 :: dr Bige Szabolcs-
