Álmosan jössz iskolába,
Kócos hajad összeállva,
Ruhád piszkos, körmöd lakkos,
Cipőd sarka már nem lapos.
Nem hozod a felszerelést,
Gyakorlod a padon fekvést.
Nincs itt könyved, nincs ceruzád,
Nem tette el az anyukád.
Nincs kész leckéd,
Nem tanultál,
Olvasni sem gyakoroltál.
Nem tudsz írni,
az sem megy még!
Fáradságod minek vennéd?!
Hiszen nem kapsz osztályzatot,
Vidáman töltöd a napot.
Ugyan mi az, fekete pont?
Vállrándítás… nem oly nagy gond!
Vagy szöveges értékelés,
Kedvet hozni ez oly kevés.
Nincsen egyes, nincsen bukás,
Elmarad otthon a szidás.
S hogy nem szaporodik a tudás?
Mit se számít! Nem ismételsz,
Negyedikig vígan lépdelsz.
Zsebedben van új mobilod,
Otthon a számgépet nyomod,
Vagy átülsz a tévé elé,
Nem nézel a táska felé.
Felnőtt korban mi lesz veled,
Életed így, hogy tengeted?
Hisz előtted van a sorsod,
Alapozod vagy elrontod?
Szélmalomharc minden napom,
Lassan-lassan elmondhatom.
Hiába beszélek neked,
Nem hagyod, hogy segítselek.
szerkesztette: Verő László – 2007. február 9., péntek, 15:40
Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 09:48 :: Fitó Ica
