Fövényi Sándor : Ki vagyok én…..

               1.  

Ülök a folyó habzó kövén,

ujjaim közt’ konok homok szitál.

Az aranyló szemek, mint sorsom pereg,

s köröttem szunnyadóőszi táj.

Tétován, riadtan meg-meg állva,

vállamra karvalyszárnyú alkony ül.

S mintha az ég csillagot dobálna,

a lomha vízre színezüst terül.  

 

És millió apró szikra pattan –  

amott a túlon rőt lángú fák – 

S akár piros alma ha avarba pottyan,

száraz ajkamon elrejt?z a nyár.

Hirtelen valami langy es? esik – 

talán csak szemem sáros göröngye hull – 

porlepte arcomon a múltat görgeti,

lecsorgó penge éle torkomhoz nyúl.                  

                   2.  

Ki vagyok én?

Tán’ eldobott szavak néma ?re,

másszak hegytetőre,

dadogó számba kavicsot tegyek?

Halkan suttogjam neved a szélbe,

vagy őrjöngve, üvöltsem mint a sziklagörgeteg?

Mert szeretlek,

ahogy csak ember szerethet embert.

Mint gyermek a csínt, s kit anyja megvert

mégis zokogni bús ölébe bújt.  

 

Tébolyult álom ez,

mint nemlátót vezetnek ösztöneim.

Kusza árnyakból rakott elefántcsont-

toronyban élünk, mi zúzza létünk,

s hol hófehér ajtókat marnak könnyeim.

És kezünkről ártatlan csókokkal

oldottuk láncaink – rozsdás sikoly –

mely vörös tőrét szívembe vájja.

Legyőztél, én elmegyek csendesen,

mint bukott Isten a folyó tükrén járva.

Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 11:11 :: Fövényi Sándor
Szerző Fövényi Sándor 80 Írás
Mit is mondhatnék.A magam fajta fickókra mondják,hogy"na jó madzag"46-éves vagyok,két éve megismertem a menyországot,majd a poklot.Megpróbálok mesélni róla....