cigarettaparázs életem
fel-felizzik néha végtelen
lélekfüstbe halva el fájón,
úgy mint ködbe süllyedő tájon
lassan homályba vesző élek
tudom egyszer én is elégek
ám te szikra, a parázs múltja
s jövője lángot gyújtasz újra
– hiszem – e porladó világban,
taposva a járatlan sárban
lesznek majd kik követnek téged
míg lapulnak a gyáva férgek
keresd igazad ne a másét
hidd sajátnak, ha nem megy másképp
kívülálló maradj, de soha
ne légy a gyengékhez mostoha,
jót jelentsen mindig a neved
mit tudtam már átadtam neked
most nézz vissza pár pillanatra
kit magad mögött hagytál arra,
ő te voltál tegnap s előtte
ugye még nem az lett belőle
kit vágytál és rendeltek neked
hát álmodd tovább az életed
álmodj és tudd, hogy mindig lesznek
– köztük én – kik benned úgy hisznek
mint eddig soha semmi másban,
és nekünk fáj ha csalódás van
szemedben … mindig csodát várjál
álmomból te valóra váltál
holnap is maradj magad mása
és ne gondolj megalkuvásra,
ezen örök érvényű szavak
te ” a mindenséghez mérd magad ”
meghozzák hited ha távol jár
légy mindig több mint tegnap voltál
Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 11:11 :: Gáspár András (Gazsi)