Viccelsz? ugyan
most vinnél? hogyan?
tedd le kaszád pihenj
nem sürget most senki
vagy azt mondták neked,
?t ma kell elvinni?
fekete csuhádat
dobd le ide mellém
megtalálod kés?bb
most faggasd ki elmém
nem tudsz rólam semmit
csak egy tétel vagyok,
a könyvedb?l nevem
törlik majd a nagyok
akik mindent látnak,
mindent mit mutattam,
de nem tudhatnak arról
amit eltagadtam
láthattak ?k sírni,
láthattak nevetni,
de nem tudják velem
mindazt feledtetni,
mit negyvennyolc év alatt
magamba zártam
nem is tudom miért,
talán terád vártam
rád vártam régóta
bár nem a kezdett?l,,
de van már jó pár éve,
hogy nem riadok ett?l
ami most történik
vagy nem esik meg mégse',
most már rajtunk múlik,
hogy mi lesz a vége
van id?d kivárni
mindazt mit mesélnék
vagy neked is adott
az aznapi mérték?
mert akkor igencsak
sietnünk illene
látom könyved lapja
még nevekkel tele
háborogj csak bátran
ezzel most meg nem hatsz,
azt hiszem mellettem
reggelig virraszthatsz.
tudom jól, jár nekem
– mondjuk úgy – egy végszó,
eddig is volt már pár
de ez most az utolsó
elmondhatom mindazt
mit eddig titkoltam,
vagy szívembe zárom
s lefekszem holtan.
de miért könnyítsem
neked most a munkát,
mondottam dobd ide
mellénk le a bundát
mert hosszú lesz kivárnod
életem meséjét,
melynek egyikünk sem
sejtheti a végét,
jó, tudom te bízol
könyved soraiban,
ronda csontos ujjad
mutatja, hol is van
a név mely engem jelöl
és nem halványul,
bár megnézhetnéd
még arra ott hátul,
talán tévedésb?l
írták nevem kétszer
te meg elsietted
s nem is vihetsz még el
jól van, azt gondoltam
megérted a tréfát,
de azért ne sürgess
nem gondoltam még át
hol kezdjem mondandóm,
hogy szavamba ne vághass
kereknek szeretném
mint ott az a lábas
megrakva mindennel
mi jót csak találok,
bár mondták már rám, hogy
"fogjon meg az átok"
arról ha lehetne,
inkább nem mesélnék
mert tudom ám azért
meddig tart a mérték
most meg mi van veled
mi a fenét kapkodsz,
értem én hogy sietsz,
de csak nem a paphoz?
vele hamar végzel
hiszen csak azt éli
mit el?tte ott fent
már megírtak néki
nincs mit mesélnie,
titkai nem voltak,
vele találkoztak
s talán meggyóntak
mindazok kik neked
eddig munkát adtak
… szóval a sarkon túl
a kis ház a paplak
vigyázz el ne tévedj
mert oda a norma
mit mai napodra
rendeltek volna,
egy selejt már van is
ha nem figyelsz még lesz,
nem értelek téged
a fene most mér esz'
kivárom nyugodtan
könyvednek végét,
add ki addig kérlek
lelkednek nagy mérgét,
aztán jól felkészülj
ha velem lesz randid
látod, nehéz dolog
elvinni a Bandit.
