Gáspár András (Gazsi) : Szeress!

 

(meghallgatom)

hogy’ locsoghat sajgó szerelemről ajkad
és bánatról melyet halálosnak érzel,
ki meg nem alkottad eldobható múltad
vagy ha igen, akkor markolod két kézzel
s veszteni nem bírod

ha lesz erőd hagyni lelki s földi kincsed
mit a múlt életed szép évei hoztak,
jövőd tudta nélkül vállalod a nincset
s neved a szívembe – törölve a rosszat –
vésővel beírod

akkor mondd, hogy szeretsz úgy megint és újra,
hogy már soha többé nem nézel a múltba
és szívem lesz sírod

 

Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 11:11 :: Adminguru
Szerző Gáspár András (Gazsi) 23 Írás
gyermekkoromban szerencsém volt, mert ha véletlen meglöktem a polcot akkor nem lekvár esett a fejemre, hanem verseskönyv ... de nagyon nem ütött fejbe, mert vagy 50 évig nem írtam semmit ... aztán néhány verset ... műszaki ember lévén az is szép teljesítmény ... és egyszer úgyis mindent ki kell próbálni ... lehet, csak erre a néhány versre futotta, mert már rég' csak olvasok, nem írok ... http://gazsi.hostoi.com/