Szól a lélek:
hallga’, hallga’!
Csendre vágyik
most a gazda.
Van, hogy ő is
úgy akarja,
csituljon a
lélek hangja …
Most a csend kell,
most a néma
gondolat vár,
hogy leírja…
És a csendben
– hang se’ rebben –
csak a fehér
papir zizzen…
Vajh’ búsat ír?
Vagy vidámat?
Csend öleli
a gazdámat…
Szól a lélek:
hallga’,hallga’…!
És a néma
pillanatba’,
válaszul a
lélekhangra
– mint a gyöngyszem,
ha kipattan –
legördül egy
fénylő könnycsepp,
rá a szóra,
gondolatra,
a hótiszta
papirlapra.
Szól a lélek:
Hallga’! Hallga’!
Bánatáról
ír a gazda…
Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 09:48 :: Gősi Vali