Letaroltam a város számtalan virágát,
gyökerestül téptem pirosat, sárgát,
hazahoztam, elültettem őket,
itt nőnek innentől kezdve
egy festékes vödörben,
miután hátadon hoztad a koszlott fotelt,
mit valaki kitett háza elé,
mert neki már nem kell,
de nekem mégis megtetszett,
vonultunk végig a Nagy Jenő utcán,
hónom alatt egy rossz székkel, aztán
az Uránia mozi előtt táncoltam előtted,
doboltad a ritmust a fotelen
dártvödörként a fejeden,
jött egy srác, átvette az ütemet,
majd itthon eldőltél, na, igen,
az eperpálinka tette ezt veled.
Egy hét múlva esküszünk,
tudod, hogy rabok leszünk?
Egymáséi, bárki másé úgysem lehet,
lehellet köröz önnön valónk körött,
így hajlok lelkem tárva eléd,
ledér valóm nyílásaiban
szűzi álomképeidért.
Szádűzött lettem.
Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 11:12 :: Jávorka Ágnes
