Sirályok sírtak a haltól hemzsegő víz fölött,
a parton szegény Dylan Thomas felnyögött.
ősi dalnoki köntösben, rézgombos mellényben
nagyapja a temető vaskapuját nézve
a kőangyalok és szegény fakeresztek felé bökött,
s egy görnyedt ember előosont a tiltott erdőből,
karjára lágyan simult egy vadnyúl,
mint leány karjára meleg ruhaujj.
Dylan Thomas célba vette a különös walesi dalokat,
melyek a nyárutó bágyadt szele alatt halódnak,
s melyeket mennyei kórusok zengnek
a llanstephani kikötőből távozó tengerészeknek,
miközben a bütykös lábú plébános kertjéből a kacsák
eltogyogtak a korhadó kapulépcsők alá.
Égig nyúló férfiak egyszerre hat tüzes lovat ültek meg,
egy bútorral teleszórt síkságon gyászfeketében,
míg suhogtatták ostoraikat fonva égi ágynem?b?l,
aztán kezeik lehulltak a hallgatag gyeplőről,
a paták csendbe burkolóztak, miket a teremtő
a fekete levegőre gombostűzött, mint ágyterítőt.
Elmúlt ez az éjszaka anélkül, Dylan Thomas,
Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 11:11 :: Jávorka Ágnes
