A nagyhír? Belfegóra, korábban Stein Ignácné különös képességére rögvest azután derült fény, hogy meglátta saját halálát. Húsz évvel öregebben állt háziköpenyében a konyhában a t?zhely el?tt, épp ugyanúgy mint eddig is. Mellette egy lábasban ázott a meghámozott krumpli, odakészítve a tejföl, némi kolbász és virsli, a pirospaprika és az apróra vágott hagyma. Félfüllel a televízió besz?r?d? zajára figyelt.. Miközben olajat tett fel a rántáshoz, oldalra pillantott, egyenesen a szintén húsz évnyit korosodott férje viszeres lábára, amit az fájdalmai miatt állandóan borogatott.
A férfi azel?tt háztartási gépszerel?ként egy állami vállalatnál dolgozott, majd annak megsz?nte után beállt egy kft-hez. Mivel különösebb ambíciói nem voltak, továbbra is megmaradt alkalmazottnak. Ha péntek estefelé letette a munkát, hétf?ig már nem szívesen mozdult ki a lakásból, többnyire a tévét nézte vagy bóbiskolt. Az asszony szavára azért odacsoszogott az ebédl?asztalhoz. Evés közben sem beszéltek sokat, ahhoz túl jól ismerték egymást.
Miközben férje borogatásán pihentette szemeit, Stein Ignácnében felötlött, hogy tulajdonképpen szinte semmi nem történt a harminc év alatt mióta összeházasodtak. Két-háromévenként elmentek nyaralni egy hétre Horvátországba, az autójukat pedig ötévente cserélték. Mióta az eszüket tudják, megmaradtak ugyanannál a típusnál. A szüleiket mindketten eltemették, gyerekük valamiért nem lehetett. Mostanában már nem is veszekednek, ha otthon vannak férje a tévé el?tt ül, ? pedig f?z vagy képes magazinokat lapozgat.
Az asszony hirtelen gombócot érzett a torkában, ezzel egyid?ben pedig szinte kibírhatatlan szorítást a mellkasában. A kis erkélyre botorkált némi friss leveg?t szívni, ám ez sem segített. A szorítás tovább er?södött, ? pedig elterült a kövön. Félig eszméleténél hallotta az érkez? met?autó szirénázását. Kórházba szállítás közben érdekes módon a sok-sok évvel azel?tt látott, egy román halottlátó asszonyról szóló dokumentumfilm emléke tolult mind gyengébben pislákoló tudatába. Az aranyfogú halottlátó egy istenhátamögötti faluban élt, háromszintes háza el?tt mégis hosszú sorok kígyóztak és a borsos tarifa ellenére csak hónapokkal el?re lehetett nála id?pontot foglalni. – Milyen ügyes! – gondolta magában, majd elveszítette az eszméletét.
Stein Ignácné az ég? olaj szagára riadt fel révületéb?l. Egy pillantást vetett a nappaliban tévéz? férje fürd?köpeny alól kikandikáló lábszárára, majd elöntötte egy korábban még sohasem tapasztalt felismerés.
– Ha egy román cigányasszonynak sikerült nekem is menni fog!
Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 09:48 :: Magyar Csaba
