P. Tóth Irén : Csellengő

Nyomtatás

Felhő mögé bújva megpihent a Hold,

átaludni készül az egész éjszakát.

Sötét bokrok közt kutya sem csahol,

a város lehunyta minden ablakát.

Üres már az utca, nem jár senki erre,

csak egy részeg zengi kedvese dalát,

könnyedén dülöngél az út mindkét oldalán

s vigyáz, el ne ejtse maradék italát.

De amott, a fal menti sötét árnyak alján

halkan oson egy fekete kabát,

benne szipogva, kisírt szemű lányka

alig vonszolja házipapucsát.

Világító lámpák pislákolva nézik;

arcán a könny mint kristálygolyó,

nem féli régóta a zord sötétséget

úgyis e létben csak átutazó.

Elege van már a csalóka fényből

mi körülveszi rideg otthonát,

hol ölelés helyett csak szidás jár néki,

elege van – nem bírja tovább…

Homályos szemei nem keresnek utat,

lábai viszik egyre tovább,

egyre távolodik a gyermeki léttől

s magába zárja a Bűnös Világ!