Láttad-e már életedben,
ahogy leszáll az ?sz, sápadtan,
egy lemeztelenített kertbe,
hol ujjászületését élte
egy elkésett faág virága?
Nem álltál-e meg ott, az úton,
megérteni: miféle titkot-
mit nem láthat bölcs gondolatod,-
rejtenek e fázós szirmok
ha felh?k takarják a napot?…
S ahogy itt állsz, mint él? kérdés,
és szemed fényét eltakarja
egy szelíd, érzékeny rezdülés,
érted-e, hogy ki a vétkes és
virág, szirmát mért siratja?
A napfény az, ki néma ?sznek
küldött tavasz hangulatot.
És bús halála közelében
csepegtetett észrevétlen,
feltámadás-dal pillanatot…
O ramurÃ?Æ? întârziatÃ?Æ?
Nu Ã?£i-a fost dat sÃ?Æ? vezi vreodatÃ?Æ?,
Când toamna palidÃ?Æ? coboarÃ?Æ?,
Într-o grÃ?Æ?dinÃ?Æ? despoiatÃ?Æ?,
O ramurÃ?Æ? întârziatÃ?Æ?
Ce-a înflorit a doua oarÃ?Æ??
Nu te-ai oprit atunci în cale
SÃ?Æ? te întrebi: ce tainÃ?Æ?, oare,
Ascund înÃ?£elepciunii tale
Înfriguratele petale,
Ca mâine stinse, fÃ?Æ?rÃ?Æ? soare?…
Ã?ži dac-o blândÃ?Æ?-nduioÃ?Ÿare
Ã?¢i-a frânt o clipÃ?Æ?-n ochi lumina,
Cum stai aÃ?Ÿa, întrebÃ?Æ?toare,
Uitându-te la biata floare,
Ai înÃ?£eles a cui e vina?
E raza, care toamnei mute
I-a dat fiorul primÃ?Æ?verii.
Ã?ži-n preajma morÃ?£ii abÃ?Æ?tute
A picurat, pe ne�Ÿtiute,
Un strop din cântecu-nvierii…
