SINKA KÁROLY színművész 73 évesen örökre eltávozott közülünk.*
2007 Március 2-án reggel hallatlan fegyelemmel és méltósággal viselt nehéz betegség után
SINKA KÁROLY színművész
73 évesen örökre eltávozott közülünk.
Emlékeztetőnek közlöm alább a 70. születésnapjára írt és a temesvári „Heti Újszó”-ban megjelent méltatásom egyes részleteit
„…rosszakaróid azt terjesztik rólad, hamarosan 70 éves leszel! Erre a hirre az volt az első reakcióm, hogy szólok neked „-Ne csináld Karcsi! Nem áll neked jól ez a szerepkör!” Aztán eszembe jutott mekkorát alakítottál házsártos öregből a Fösvényben és rájöttem, hogy neked az is jól állt, nem csak a Néma levente.
Biztosan tévedés, ellenőrzöm a „KI KICSODA” -ban.: SINKA KÁROLY, színész, rendező ( Bukarest, 1934 Szept. 28 )- hát mégis….És miközben olvasom a felsorolt látszólag száraz adatokat, lelki szemeim előtt megjelennek a hús-vér figurák – felváltva a Svejk részeges Katz tábori papja a parittyának használt női strumfpandlival – sőt, hallom is – „Én is ember vagyok,ti se!”- vagy Ványa bácsi, a Gondnok Mickje, Bánk bán és a többiek.
Ezek mindannyian ugy élnek bennünk, szinte tapintható valóságban, ahogyan Sinka Károly emberivé lényegítette az irók által megálmodott jellemeket, az utálatosakat, a megvetnivalókat, a gyülöleteseket, a szeretetreméltóakat, az elesett kisembereket és a csodálni való hősöket. Hát ezért vagyunk mi szerencsések, mert részesei lehettünk annak az alkotási folyamatnak, amit pár száraz sorral summáz az utókornak a lexikon.
Van egy rossz szokás ezen a tájon. Akkor kezdjük el dicsérni az embert, amikor már késő. Rendszerint a temetésen derül ki, hogy milyen pótolhatatlan veszteség az emberiség számára az ő eltávozása. Nem szeretnék hasonló hibába esni. Szerintem az embereknek addig kell megmondani, hogy milyen jók, szépek, okosak, ameddig még megértik amit mondunk nekik és amig örülni tudnak ennek a dicséretnek.
Hát ezért ragaszkodom a rögeszmémhez, hogy itt az ideje szeretetünket és csodálatunkat bevallani a 70 éves Sinka Károlynak. Nem elég egyszerűen megüzenni neki, hogy Isten éltesse és inni az egészségére! Tudtára kell adni, hogy mi is tudjuk, hogy mit csinált az életében. Tudtára kell adni, hogy azt se felejtettük el, hogy a művészi teljesítmánye, a szerepei, a rendezései és a filmjei mellett 1965 és 1990 között a temesvári Csiki Gergely Szinház igazgatója volt.
Mert nem akármilyen negyed század volt ez, már maga a 26 éves folytonosság is teljesítmény. Életünknek erre a szakaszára esett a román kommunista diktatúra legnehezebben elviselhető, legsötétebb „fénykorszaka”. És mi néha rosszul tűrtük nem csak a sorbanállást, a fűtetlen lakást, a kivilágítatlan utcákat, a gazolintól csipogó előgyujtást a Daciánkban, hanem a szocreál kultúrpolitikát is. És kinek mondja meg az ember legelőször, ha nem tetszett a szinházi előadás, ha csapnivaló volt a darab? Természetesen a szinházigazgató barátjának. „Karcsikám, ez igy nem megy! Ez nem szinház! Ha nem tudsz jobbat csinálni, akkor mondj le!”
Igy volt. Igy voltunk, ilyen igazságtalanok. Nem fogtuk fel, milyen bűvészmutatványokra, hány kedves mosolyra, mennyi gerincgörbítő megalázkodásra, mennyi leleményességre, ravaszságra és képmutatásra volt szükség ahhoz, hogy a 26 év mindegyikében ENGEDÉLYEZZENEK a magyar színháznak legalább 5-6 bemutató előadást! És Karcsikánk birta cérnával, idegekkel, gyomorral és gerinccel, a többi mellé zsebre végta a sértegetéseinket is a köszönöm szépen helyett. DE A SZINHÁZ ÉLT, a közönség BÉRLETES MAGYAR ELŐADÁSOKAT nézhetett rendszeresen. És minden évre jutott legalább két-három olyan darab, amiről kijövet ugy éreztük, hogy mégis csak érdemes színházlátogatónak, magyar kultúrembernek lenni… Elöadások voltak, valódiak, amelyekre évtizedek multán is jól esik visszagondolni.
KÖSZÖNJÜK ! Köszönjük és bocsáss meg, ha tudsz! Mert ennek a mi igazságtalanságunknak is szerepe volt abban, hogy életed delén túl, uj lehetőségeket keresve itthagytad Temesvárt. És ez a te akkori elmeneteled a temesvári közönségnek olyan volt, mint a váratlan halál. Nem is a személyes hiányod, (hiszen a szomszédos városban is meg lehetett nézni az el?adásaidat) hanem amit te ebben a városban és ebben a színházban képviseltél annyi kegyetlenül nehéz éven át, nos ez vált pótolhatatlan hiánycikké! Az ember az egészségét is csak akkor tanulja meg igazán értékelni, amikor elveszítette. A te valódi szinészi nagyságodat mindig is tudtuk, de a te valódi kultúrpolitikai értékedet csak hiányodban tanultuk meg igazi árfolyamán becsülni.
És ne felejtsd el, hogy SZERETÜNK, olyannak amilyen vagy és amilyen voltál!
A temesvári magyar színházlátogató közönség nevében: Bárányi Ildikó”
A Ki Kicsoda lexikonok száraz adatait ma ki lehet egészíteni egy ujabb kegyetlen adattal:
SINKA KÁROLY, színész, rendező (Bukarest, 1934 Szept. 28 – 2007 Márc.2) –
hát mégis… pedig mennyire bizakodtál… de a Tavasz első napját azért csak megvártad, hogy ne szomorítsd el tulságosan a három unokát…
Emléked ők viszik tovább, pihenj hát csendesen!
Én pedig örülök, hogy megmondtuk, amig még értetted, mennyire becsülünk és szeretünk…
Legutóbbi módosítás: 2019.09.17. @ 08:08 :: Bárányi Ildikó