Nem jó,
ha reszket a szó,
s vacogó bet?kb?l összekúszó
mondatokat terem a száj;
tudjuk ma már
a múlt fel?l,
csak féligazság jelöl
útravaló irányt;
nem a hibánk,
hogy az id?b?l kibomló
tapasztalat – száradó levél –
annyit ér,
amennyit t?r a gondolat
csapongó szárnyai alatt
a cél.
Kevés,
ha az ébredés
új látomásait
csak a felkelés
percéig ?rzi meg a hit,
a képzelet
valóságot gazdagít,
ha röppályája másfelé is tér;
de az er?tér elterel?
er?vonalai mellett
mindig ott lebeg
termékeny jöv?:
a cél
