Göcsörtös, korhadt lett a fa –
hiszen csak adjon parazsat;
elszállt a rózsa illata –
jó, hogy a színe megmaradt;
lassabb ritmusban hajt a lét –
hiszen időd úgyis robog;
érzed a tél hideg szelét –
mégis a tűz azért lobog;
apad, szikkad a nagy folyó –
ne félj, pohárnyi víz elég;
körénk bújt felhőtakaró –
ugye szűrt fényt küld így az ég;
sziklák közé vezet az út –
de ott sem minden meredek;
a napsugárból kevesebb jut –
őrizd belül a meleget;
lehalkult mellettünk a szó –
hidd el, a csönd is gazdagít;
rövidebb lett a takaró –
ha kell, begyűrjük sarkait;
szilárdságot mar az idő –
tudod, egy pont kell, semmi más;
puhul a vas, kopik a kő –
igen, örök a változás.
