Orvul hajamba bújik, s fülembe súg,
hogy keleten a jódszín? városok,
kitárták kapuik, és hajnali álmukból,
kovácsolt arany madarak
már a karcoságú fák árnyaira ültek.
Lángoló szárnyaikat próbálgatják,
s komor hómez?k éhes torkú
farkasainak prédadalára,
perzsel? táncot járnak.
Lábuk nyomán megolvadt bíborfolyó,
jégtábla borotvái metszik
a csendet, s konganak mint
vízbe fúlt falvak templomtornyai.
De rubin szemükben még az alkony az úr,
és esténként hazatérnek
az égigér? házak közé,
hol a gázlámpák sziszeg? sóhajából,
épített fészkeikben, gyémánt tojásuk
héjját már kacagva töri a fény.
Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 11:12 :: Fövényi Sándor