tépj szét ha elloptad szívem
vidd lelkem és testem
mert minden esten
új halál talál rám nélküled
és ha újra látlak
feltámadok másnap
mint ítéletnapon a holtak
de lesz-e mindig holnap
most akarok benned lenni mélyen
és örökre gyönyörbe
ölni a vágyat
testedbe fogadj mint állat
mely nem gondol holnapra
csak az ösztön hajtja
s én a magasba emellek
hogy eléd térdelhessek
ne hagyj élve halni s várni
életem most vedd el
szerelmeddel
és én hagyom
neked adom, de mégis
magamba öllek én is
hogy ne tudj boldog lenni
ha csak te vagy, s nem "mi"
Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 11:12 :: Gáspár András (Gazsi)
