Rácsok közt vacog piciny lelkem.
A magam fogja vagyok.
S ólomszagú leheletben
Csikorognak csukott ablakok.
Dadog a gyertya,
Rábeszélnek a szavak.
De nem enged. Míg betekint a méla
Búskomor alkonyat.
Aztán már este.
Csuklik a csönd,
S a gyertya remegve
Didereg a kemény falak között.
S már tolvaj gyom a szobán.
Csak árva kanócok, vigyorgó harácsok.
S elt?nnek mind mostohán,
Elt?nnek mind a rácsok.
2007. március. 21
Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 11:12 :: Kastély Máté