Lucskai Vincze : Mandala orákulum

 

(meghallgatom)


kopjafám belém karol
és átsétálunk kettesben
a Kapun
a vén kerub csak kuncog rám
és biccent mélán
én volnék tán az a csapodár
hajnalokon haza járó

ím e pázsit talpam alatt
ér tükrén zöldje mint fátyla lepelnek
hát kérlek
itt jelöld ki körét teremnek
bűvös mandalámnak

s ha álbogyó a szavak vacka
hívj fagyöngyöt magadra
táplálkozzék belőled minden versem

kopjafa-rigókat hessegessen

legyek én a beléd vésett nyom
az arctalan réztábla árnya
lelked ligetén burjánzó gyom

legyek én benned a bánat
tudom
már mélyre ástad
konokul
s leheli mégis virágát
minden pirkadatra

és legyek én az istenek szeme
nyírfám lombjának suttogása
pythia álmainak jósa
mert tudd
lefejtek rólad
minden réteget
csendben
teszem
kopjafám
csendben
míg kínod
örökzöld sátrát rámborítja

Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 11:13 :: Adminguru

Szerző Lucskai Vincze 201 Írás
... ha majd a dalnok, kihal belőlem és állok ismét éktelen ... buckámat hordja szét kóbor szél, reménytelen, ha majd jönnek daltalan, kopár szavak lanttalan és gőg táplálja dacos lelkemet, kerüld majd érintésemet ... mi marad, egy morzsányi falat egy cseppnyi harmat ...