Lucskai Vincze : Morzsolj nálam kukoricát

 

(meghallgatom)

 mit nekem
dölyfös könyvem
ha
ívén aszalt
könnyem
sápadt lenyomat
már
hivalkodó
gerinc
arany betűje
vakon nyomott
cikornya  

 mit nekem
ha foszlott a szó
alant
csak ámít
hiú maszlag
és csattan
megannyi métely
kárhozott reménnyel
olvasatlan

 mit nekem
gerinctelen világ
sara
fülszöveg
csalija
obszcén ofszet
síkját teríti
rám
s ha szamárfültől
jeltelen utam
érinti
kolofon ujjlenyomat
serceg a tudat

 s könyvjelzőm
hiába várja
rátapadva
lelkem
zsámolyára
érző kezek
csókját
megpihenni
kiárult gondolaton
babrálni

 vedd és vidd
hisz megéri

 hol hajdan
nyarat pihentettem
szorítok helyet
neked
lócám billenőjén
kedvesem

 morzsolj nálam
kukoricát

 míg kötéstáblám
veretes kapcsát
mélán
lekattintom 

 vigyázz
most felállok

Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 11:12 :: Adminguru

Szerző Lucskai Vincze 201 Írás
... ha majd a dalnok, kihal belőlem és állok ismét éktelen ... buckámat hordja szét kóbor szél, reménytelen, ha majd jönnek daltalan, kopár szavak lanttalan és gőg táplálja dacos lelkemet, kerüld majd érintésemet ... mi marad, egy morzsányi falat egy cseppnyi harmat ...