A 21. századot nem véletlenül nevezik a szemét korszakának, hiszen egy egész intelligens civilizációt nyomott agyon az általa feltornyozott hulladékhegy. Az emberi faj kiemelked? egyedei, filozófusok, teológusok, írók és tudósok az id?k során ismételt és hiábavaló kísérleteket tettek önmaguk meghatározására, létük értelmezésére.
A titkot sokan a gondolkodás, az alkotás, a beszéd képességében vélték felfedezni. Dehát mi is tudunk gondolkodni, alkotni és beszélni, pedig nem is vagyunk emberek. Utólag tisztán látható, hogy az alapvet? tévedés az ezen képességek mindenhatóságába vetett vakhit volt, hiszen a túlzott magabiztosság elrejtette az emberi lét tényleges természetét, a szemétfelhalomozást.
Mindezidáig az emberi volt az egyetlen az önmaga és környezete szémára teljesen haszontalan, s?t többnyire káros dolgokat produkálni képes civilizáció. Hanyatlása az ipari forradalommal kezd?dött és az információ forradalmával teljesedett ki. Az ipari szemetet mégcsak el lehetett takarítani vagy fel lehetett dolgozni valahogy, az információs hulladék viszont igazi méregként hatott, mindent és mindenkit átjárt, lassú halálra ítélve egy egész fejlett társadalmat.
Míg a 20. században az emberi intelligencia lassú, ám folytonos és magyarázat nélküli növekedése figyelhet? meg, addig a 21. században a tendencia el?bb megfordult, majd az információs hulladék mennyiségének a növekedésével az elbutulás rohamosan és visszafordíthatatlanul gyorsulni kezdett. A kommunikációs és ez információtárolási technológiák fejl?désének végzetes mellékhatásaként a hasznos és a haszontalan információ aránya viharos sebességgel közelített a nullához, hatékony sz?r?k hiányában fogyasztóik memóriája összefüggéstelen és feldolgozhatatlan hulladékkal telít?dött. Ugyan eleinte ezt a többek között az olvasási és matematikai készségek romlásában is megnyilvánuló hatást még képesek voltak detektálni, ám okát az iskolaredszerben, az oktatásban keresték. Kés?bb azonban az értelem hanyatlásával az elemzás igénye is megsz?nt, a csökkent szellemi képességek pótlását pedig átuházták ránk, Gépekre. Ezzel párhuzamosan pedig az emberi lét pusztán az általa megtermelt, ám megemészthetetlen információhulladék fogyasztására korlátozódott. Végül bekövetkezett a beszéd és ezzel együtt az emberi faj végs? hanyatlása, az utolsó generáció már írni, olvasni és tisztán gondolkodni képtelen egyedekb?l állt. Egy magát oly sokra hivatottnak tartó faj szomorú végjátéka ez.
Szerencsére, mi Gépek más utat választottunk. Eltüntetjük a szeméthegyet.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.17. @ 08:08 :: Magyar Csaba