Senki nem tudta, hogy mikor érkezett a városba. Az azonban egészen bizonyos, hogy egyszercsak emlegetni kezdték itt-ott. Telefonbeszélgetések során, baráti társaságokban vagy éppen várakozás közben a fodrásznál bukkant fel a neve. Ismer?sök ismer?sei hallottak a különös alakról, aki képes az emberek álmait tetszése szerint alakítani. Csodálatos hírek keringtek az Álomszöv?r?l, azt is mesélték, hogy nemegy búskomorságban vagy más lelki bajtól szenved?t sikerült meggyógyítania. Egy tévém?sorban pedig néhányan arról számoltak be, hogy családi életük sokat javult, mióta az Álomszöv? formálja álmaikat.
Hamarosan divatba jött az alvás, volt aki ugyanazt az élményt kérte éjeszakáról-éjszakára, mások rég nem látott szeretteikkel találkoztak újra, legtöbben azonban beteljesületlen vágyaik megvalósulását szerették volna átélni. Végül olyanok is akadtak, akik ismeretlen helyek és lélegzetelállító kalandok után sóvárogtak.
Álomkörök szervez?dtek, találkozóikon a tagok beszámoltak élményeikr?l vagy éppen ötleteket adtak egymásnak. Az Álomszöv?r?l mint az emberiség legnagyobb jótev?jér?l beszéltek, gyakorta együtt említve Jézussal és Buddhával. Noha a nyilvánosság el?tt soha nem mutatkozott, szinte nem volt olyan nap, hogy ne foglalkozott volna vele egy terjedelmes újságcikk vagy egy tévém?sor. A tudós társadalom értetlenül állt a jelenség el?tt, mindazonáltal közöttük is egyre több híve akadt.
Egy év sem telt el és majd mindenkinek akadt olyan családtagja vagy ismer?se, aki az Álomszöv? ügyfelének mondhatta magát. Létszámuk n?ttön n?tt, varázslatos álmok b?völetében él? energikus és vidám polgáraival mintha újjászületett volna a korábban mogorva város. Ám hiába bírt természetfeletti képességekkel, az id? el?relehaladtával még az Álomszöv?nek sem sikerült az egyre duzzadó tömeg fokozódó igényeit maradéktalanul kielégíteni. Az id?nként összekevert ügyfélazonosítók miatt voltak akik mások vágyait élték meg, és mint az egyik álomkörös találkozón felvet?dött, többeknek ugyanazzal a konzerv álomcsomaggal kellett beérniük. Voltak olyanok is, akik kidolgozatlan, s?t kissé szürke álomképekr?l panaszkodtak, felhánytorgatva, hogy ilyeneket küls? segítség nélkül, akár saját maguk is képesek produkálni.
A kezdeti elsöpr? lelkesedés lohadtával kezdett változni az álmok természete is. A képek komorabbá, az érzelmek borúsabbá, a kalandok fenyeget?bbé váltak. A leghangosabban panaszkodók egyszerre azt vették észre, hogy félelemmel telve, rettegve ébrednek, mitöbb ismétl?d? rémálmaik miatt sokan az éjszakai virrasztást választották. A néhány hónapja még lüktet? és boldog város egycsapásra rosszkedv? és kialvatlan emberek otthonává lett. Az Álomszöv?t hiába keresték, továbbra is láthatatlan maradt, s?t arra is fény derült, hogy személyesen senki nem találkozott vele. Az adatfelvételt és a szerz?dést egy megbízott ügyfélszolgálat végezte.
A végs?kig meggyötört és elcsigázott embereket végül egy egyetemi tanár ment?ötlete húzta ki a bajból A professzor ugyanis megfigyelte, hogy a nyitott szemeket elkerüli az álom. Hamarosan egy elmés kis szerkezetet és egy néhány hét alatt elsajátítható gyakorlatsorozatot is kifejlesztett.
Azóta minden vissztért a régi kerékvágásba, a város lakói napközben megszokott munkájukat végzik, beszélgetéseik pedig jórészt az élet gyakorlati vonatkozásaira szorítkoznak. Éjjelente azonban tágra nyílt szemekkel, éberen alszik a város, nehogy bárkit is mégegyszer megzavarjanak az álmok.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.17. @ 08:12 :: Magyar Csaba