Szonett azoknak, akik merik a boldogságot választani
Mondják: Költővé tesz a szerelem,
s hogy minden szülés vérrel jár;
akkor, kalapom most én leveszem,
s feldobom, hová a fecske száll.
Legyen hát minden érzés íly “bajos”,
szaggassa szét, penészes rongyaid,
pókhálós csarnokod, rég egyedül lakod,
lásd nincs jövő, vedd el ma, a holnapit.
Utad hol vezet, bár hajlong a jég,
most nem lehetsz gyáva, hátra ne nézz,
repít majd Pegazus és segít az ég.
Visszatart ezernyi emlék s béklyód a múlt;
De mondd – dalolt így provenszál trubadúr,
mint te, mikor lantjáért merengve nyúlt?
illusztráció Zichy Mihály: Trubadúr /olaj, vászon /
szerkesztette: Verő László – 2007. március 27., kedd, 23:40
Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 11:12 :: Márton Zsolt
