A vonat lassan elindult. Még tenyeréb?l egy utolsó puszit a lány felé fújt, összemosolyogtak… soha többé nem látták egymást.
Anna magas, gyönyör? modell alkat volt, feszes mellekkel. Hófehér fogait csodálatos, érzéki száj takarta. A haja dús, természetes vörös, hát persze, hogy meg volt veszve a suliban minden fiú, ha a közelébe ért.
Mesélték, hogy egyszer a jelentéktelen, szepl?s Kondás Tyutyuval váltott néhány szót, a fiúval napokig nem bírtak a szül?k, egyszerre mindenhová szeretett volna beiratkozni. A focihoz túl öregnek találtatott, a küzd?sportok sem jöhettek már szóba, egyedül a tánciskolába fogadták el a jelentkezését, de a haverok addig cikizték, hogy elállt a dologtól. A következ? alkalommal saját maga is ráébredt -jobb, ha az marad, aki volt-, mert egy er?tlen köszönését a vélt „szerelme" nem fogadta. De nem ám azért, mert az orrát úgy fent hordaná, csupán abszolút nem emlékezett már a barátunkra.
Hát igen a férfiaknak sem könny?. Kondás lemondta a fodrászt és a kozmetikust is, a szolárium bérletet összetépte, és szombaton a diszkóban nagyon benyakalt. Gyorslefolyású, egyoldali szerelem volt az övé. Anna szülei tehet?sek, az Apa rend?rtiszt, az Anya önkormányzati képvisel? volt.
Féltették az egy szem lányukat, nyolcra otthon kellett lenni, ha tört, ha szakadt.
A legbátrabb fiúk sem mertek a kertjük alatt ólálkodni, egy zsaru apa nem életbiztosítás. Szigorúszem?, magas, er?s ember volt, fiatalabb korában bokszolt is. Ezt mindenki tudta róla, ezért kell? tisztelet övezte a környéken.
Ám egyszer a kalitka ajtaja kinyílt: az iskolában kirándulást szerveztek Szegedre, és szinte kötelez?vé tették a részvételt.
Anya lojálisabb volt a lányához, segített pakolni, mesélt az egyetemi évekr?l, – oda járt jogra.
Rend?rünk dúlt-fúlt, „mit lehet ott egy hétig csinálni, meg a biztonság is elég labilis, a szerb határ okán", – nehezen emésztette, hogy az ellen?rzése alól kivonják a szeme fényét. Rövid, de érzékeny búcsú a pályaudvaron, sokakat a kedvenc háziállat is kikísért, kutya, macska, leguán !?
Az utazással töltött id? vidáman telt, a lányok anekdotáztak, a fiúk a vécébe jártak cigizni és a Pankotai Gyuszi vilmoskörte pálinkáját kortyolgatni. Kollégiumban lettek elszállásolva, a vezet?k fürd?szobás kétágyasban, a diákok fürd?szoba nélküli négyágyas szobákba cuccoltak. A tusolók kinti folyosóból nyíltak, ez is jó heccnek ígérkezhet: „véletlenül" a lányok részlegébe nyitni. Mint ahogy már az lenni szokott, más városokból is érkeztek fiúk, lányok, ment a stírolás ezerrel.
Gábor egy metálzöld Volkswagennel Sopronból érkezett, a keszty?tartójában friss jogsija lapult. Komoly srác volt. „Mintha id?sebb lenne a többi fiútól", jegyezte meg Balogh Ili, és szerelmes pillásokat sugárzott felé. Másnap reggel a sors úgy hozta, hogy Anna és Gábor egy asztalnál reggeliztek. Mindenki tudta, itt k? kövön nem marad, az isten is egymásnak teremtette ezt a szép párt.
Kondás a maradék vilmost a mosdóban hátravágta, most már úgyis minden mindegy.
Egész délután a Tisza partján sétáltak, s?t Anna a fiú mobilján hívta aggódó szüleit. Az anyja alig tudta az indulatos Apát leállítani, hogy ne kezdjen már nyomozást az idegen telefonszám gazdáját illet?en.
Este a tévészobában megcsókolták egymást: két érzéki fiatal lázas köszönése.
A világ megsz?nt, már az sem érdekelte ?ket, hogy néhányan még a tévé el?tt bóbiskoltak, csak egymást látták, és érezték. Gábor szobatársa keltette fel ?ket.
?a rokonoknál aludt a városban, tehát a szobát a szerelmesek birtokolhatták. Elrepült a hét, az utolsó éjjel mindketten csak sírtak, és fogadták, hogy csak „én és te, és nem kell soha más…."
Nehezen ment a csomagolás, a Gábortól kapott ajándékot bombabiztos helyre rakta, a szekrényben egy utolsó kontroll, aztán gyerünk le a recepcióhoz. Ébredez? honvággyal terhelt maroknyi sereg gy?lt a bejáratnál. Az id?közben idegileg zoknivá tett tanár egy utolsó létszámellen?rzést tartott, és „indulj!" vezényszóval a vasútállomást vették célba.
Egyszer csak Anna érzi, hogy egy kedves árny a táskáját elragadja: „Azt gondoltad nem kísérlek ki?" – A sor végére maradtak, még egy pár puszira. ?délben indul haza, Apja bízta meg az üzlettel kapcsolatos tennivalókkal. Azért jött autóval, hogy ne legyen vonatinduláshoz kötve.
Budaörsnél tankolt, a kútkezel? megköszönte a jattot, és jó utat kívánt. ?látta élve utoljára.
A gyorsítósávból egy kamion elé hajtott.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.17. @ 08:12 :: Serfőző Attila
