Hajnalban indultunk, hogy még napkelte el?tt, az éj leple alatt vigyük véghez démoni tervünket. Négyen ültünk az autóban: a profi késel?, a két kigyúrt nehézlegény és jómagam, sof?ri min?ségben. Tervünk minden egyes részletét gondolatban százszor is lejátszottuk, hogy még véletlenül se csússzon hiba a számításba. A sötétített ablakú autóval úgy húsz kilométert suhantunk, majd a lakott területt?l távol letértünk egy sáros mellékútra. Az útszéli fák és bokrok kopár ágait a szél fújdosta, gyászruhás csókák aludták rajtuk vészjósló álmukat. A szürkén kísért? felh?-szellemek ránehezedtek a horizontra, s bénító es?t köpködtek a tájra. Szerencsére a nyárfák levelei már korábban lehulltak, így nem kellett átszenvedjék a kocsonyásan remeg? félelem-poklot. A profi késel? mindvégig kését élezte, fényezte, mivel a hosszú évek gyakorlata egy dologra megtanította: csak kifogástalan állapotban lev? szerszámmal lehet kifogástalan munkát végezni. Közben ujjával mindegyre leellen?rizte az eredményt, s a kezén lev? sz?rszálakon is kipróbálta a penge élességét. ?volt az egyik legfelkapottabb, legtöbb megrendelést magáénak tudó "végrehajtó".
A nehézlegények túlvilági nyugalommal várták,
hogy a tett színhelyére érjünk. Csupán én aggódtam egy kicsit, hiszen nem volt még kell? rutinom hasonló dolgokban. Izgultam, hogy meg tudjak felelni a legendás profik elvárásainak. Persze megpróbáltam eltitkolni félelmemet, bár nem biztos, hogy sikerült, mivel a késel? néhány perccel az akció el?tt felém fordult, s ezt mondta:
– F? a nyugalom, barátom, a nyugalom és a hidegvér.
Éreztem, ahogy fagyosan koppanó szavainak a hatására kiüt rajtam a verejték. Tudtam, nem szabad hibáznom. Ebben a szakmában csak egyszer hibázhat az ember. A késel? által adott jó tanácsot leszámítva, senki sem szólalt meg az úton. Igaz, nem is volt szükség semmilyen egyeztetésre, hiszen minden jól ki volt tervelve. Csupán óráinkat figyeltük, hogy másodpercre pontosan érkezzünk a tett színhelyére. F? a pontosság. Beépített emberünkkel, aki egyben a megrendel?nk volt, pontban hat órára beszéltük meg az akciót. Megnyugvással állapítottuk meg, hogy minden a terv szerint halad. A tanya közelében lekapcsoltam az autó fényszóróját, s lassú gázzal, szinte alapjáraton üzemeltettem a motort, hogy a zaj ne árulja el közeledtüket.
– Mikor megérkeztünk, mint valami kommandósok,
gyorsan, fegyelmezetten, szervezetten foglaltuk el állásainkat. Mindenki tudta és tette a dolgát. A két nehézlegény rávetette magát az áldozatra, a késel? pedig egy gyors és kíméletlen késszúrással végzett vele. A vér csak úgy fröcskölt aortájából. Mire az ébredez? Nap rázni kezdte a horizonton vérvörös dunnáját, a feladat már el volt végezve. Magam is eleget tettem a rám rótt feladatoknak: lemostam a kést a vért?l, és eltüntettem a nyomokat. A megrendel? elégedett arccal jött ki a házból. Egyik kezében egy poharakkal teli tálca, másik kezében pedig egy liter pálinka volt. Letette a kút szélére a tálcát, majd megtöltötte a poharakat.
– Fogyasszák egészséggel a húst! – kívántuk a megrendel?nek, miel?tt szánkhoz emeltük poharainkat.
– Ez sokkal húsosabb disznó, mint a tavalyi volt – állapította meg a késel? a harmadik pohár pálinka után…
Legutóbbi módosítás: 2019.09.17. @ 08:12 :: Tamási Attila
